A jigsaw reading tulajdonképpen egy csoportmunka tovább gondolt verziója. Két formájával ismerkedtem meg, az egyszerűbbel még Londonban a 2016-os Erasmus+ keretében, az összetettebbel pedig most Dublinban.
Az egyszerűbb verzió:
Osszuk fel az osztályt csoportokra, a feldolgozandó feladatot pedig annyi részre, ahányan a csoportban vannak. Mindenki szigorúan a maga részével foglalkozik először, neki kell elmondania a csoportnak, hogy miről szól az ő része, s így kell közösen megoldani a kiadott feladat.
Én az óta az energiatakarékosság, munkavégzés, energiafogyasztás témakörét ilyen feladaton keresztül is feldolgozom a csoportjaimban. A feladat, hogy egy háztartást kell ellátni eszközökkel ügyelve, hogy minél „zöldebbek” legyenek, mert akkor nagyobb keret van az eszközökre. Emellett annak is teljesülnie kell, hogy egy 4 fős család energiaellátását biztosítsák. Természetesen ehhez kapnak adatokat, amivel egy becslést kell végezniük. Az eszközöket pedig egy-egy tanuló kapja, annak leírásával, adataival.
Tapasztalat, hogy ennél a feladatnál a csoportmunkára kevésbe nyitottak hajlamosak passzívan viselkedni, esetleg egy-egy tanuló átveszi az irányítást, ha a társának kiadott anyagot is maga kezdi tanulmányozni, nem hagyja, hogy a társ mutassa be a saját részét vagy épp az illető „dobja be a közösbe” a neki kiadott papírt.
Mindképp érdemes ezeket a tapasztalatokat a későbbiekben beilleszteni és úgy változtatni a feladaton.
Az összetettebb verzió:
A fentiből csak annyiban különbözik, hogy az eredeti csoportok mellett első körben az azonos témával rendelkezők gyűlnek csoportba, azt a részt közösen átbeszélik, és ezután mennek vissza az eredeti csoportba. Ez akkor lehet hasznos, ha egy komplexebb témát kell feldolgozni vagy hosszabb a tanulóknak kiadott anyag, így az egyedüli feldolgozás nehezebb lehet.
Ezt az idei (2019/2020. tanévben) tanulói kísérleteknél próbáltam ki. Egy óra 4-5 kísérletét végezték el a tanulók kis csoportokban, majd újabb csoportok formálódtak, ahol a tanulók különböző kísérleteket végeztek el/láttak, így egymásnak kellett bemutatni a látottakat, feltett kérdésekre ez által megtalálni a választ. (Részemről ez még tökéletesítésre szorul.)
A módszer előnye, hogy a tanulók a megszokottól eltérő módszert tapasztalhatnak meg, nem csak szemlélők, jobban bevonódnak.
Hátrány, hogy rendkívül időigényes tud lenni, különösen az elején, amikor még „kísérleti fázisban” van ennek a módszernek az alkalmazása. Például a fenti kísérletezéssel egy egész óra elment és a következő órán is nagyobb hangsúllyal kellett az óra elején visszautalni a tapasztaltakra. Tanári bemutatással ezek a kísérletek maximum 15-20 percet igényelnek magyarázattal együtt.
Dóra István
dfgerasmus.home.blog 